Mielőtt elkezdtem volna a hozzátáplálást kisJ-nél, úgy gondoltam, hogy ez egy óriási lépés lesz a gyermek önállóvá válása felé. Az a hamis illúzió kerített hatalmába, hogy egyik napról a másikra bebetonozott napirendünk lesz, átaludt éjszakáink, a kicsi pedig boldogan veti rá magát az új ízekre.
Ezzel szemben az első falatok olyan undorral fordultak ki a gyermek szájából, olyan döbbent értetlenség ült ki az arcára, hogy mélységesen elszégyelltem magam, s kanál helyett azonnal cicit dugtam kisJ szájába, hogy valamiképpen visszaszerezzem ingadozni látszó bizalmát.
Ennek ellenére nem adtam fel. Sokat segített a csak egészen kicsit kárörvendő hangulatú nagyszülői biztatás ("ejnye, nem nagy evő a gyerek, neeem kell izgulni, az anyja se volt az, hehehe":), illetve kisJ kezdődő lelkesedése az evőeszközök, tányérok, poharak iránt, amikkel szívesen játszott dobolósat, rágcsálósat, földre ejtőset. Ez a szertartás sokáig számottevő eredmény nélkül zajlott, vagyis a lenyelt kajamennyiség szigorúan 20 ml-ben maximalizálódott, egészen kisJ 8 hónapos koráig, amikor is véletlenül megevett egy tányér tökpürét. Ettől számíthatom igazából a hozzátáplálás kezdetét, úgy tűnik, gyermekem ekkor érett meg rá. Most, 10 hónapos korában ott tartunk, hogy naponta 3szor eszik emberi ételt, átlagosan fél bébiételnek megfelelő mennyiséget, de még minden étkezés után iszik rá kis anyatejet.
Van néhány örök kedvenc étel, amiből kicsit nagyobb mennyiség is el szokott fogyni, ilyenek a gyümölcsök:alma, alma-répa, körte-alma, körte-szilva, barack-körte, és ezek tetszőleges kombinációi. Az almán és alma-répán kívül mindent megpárolok, mielőtt turmixolnám, s uzsonnára adom.
A zöldségek eddig nem nagyon csúsztak, kivéve a sütőtököt, édesburgonyát, céklát. Van néhány kedvenc zöldséges étele azért kisJ-nek, mint pl. a párolt alma-cukkini, a brokkolis krumpli, a cékla karfiollal, vagy a legújabb, a "borsópörkölt". Ez utóbbi szitán átnyomkodott zöldborsóból készül, amihez egy kis vizet, hagymát, Na-szegény sót, egy jégkockányi csirkemellet, végül kevés rízslisztet adok, felforralom, megfelelő sűrűségűre főzöm. Nekem is ízlik:)
Ami még nem megy, az a darabos és szilárd ételek elnyammogása. KisJ megboldogult macskámat megszégyenítő tehetséget mutat a pempő darabkáinak kiválogatásában, az pedig nagy szó! A gyermek nemes egyszerűséggel kiköpi a darabokat, figyelmét nem kerülheti el semmi. ( Macskám a neki nem tetsző tápot hagyta meg a ránézésre ugyanolyan méretű és színű ropogtatnivalókat tartalmazó táljában.)
Ezzel szemben az első falatok olyan undorral fordultak ki a gyermek szájából, olyan döbbent értetlenség ült ki az arcára, hogy mélységesen elszégyelltem magam, s kanál helyett azonnal cicit dugtam kisJ szájába, hogy valamiképpen visszaszerezzem ingadozni látszó bizalmát.
Ennek ellenére nem adtam fel. Sokat segített a csak egészen kicsit kárörvendő hangulatú nagyszülői biztatás ("ejnye, nem nagy evő a gyerek, neeem kell izgulni, az anyja se volt az, hehehe":), illetve kisJ kezdődő lelkesedése az evőeszközök, tányérok, poharak iránt, amikkel szívesen játszott dobolósat, rágcsálósat, földre ejtőset. Ez a szertartás sokáig számottevő eredmény nélkül zajlott, vagyis a lenyelt kajamennyiség szigorúan 20 ml-ben maximalizálódott, egészen kisJ 8 hónapos koráig, amikor is véletlenül megevett egy tányér tökpürét. Ettől számíthatom igazából a hozzátáplálás kezdetét, úgy tűnik, gyermekem ekkor érett meg rá. Most, 10 hónapos korában ott tartunk, hogy naponta 3szor eszik emberi ételt, átlagosan fél bébiételnek megfelelő mennyiséget, de még minden étkezés után iszik rá kis anyatejet.
Van néhány örök kedvenc étel, amiből kicsit nagyobb mennyiség is el szokott fogyni, ilyenek a gyümölcsök:alma, alma-répa, körte-alma, körte-szilva, barack-körte, és ezek tetszőleges kombinációi. Az almán és alma-répán kívül mindent megpárolok, mielőtt turmixolnám, s uzsonnára adom.
A zöldségek eddig nem nagyon csúsztak, kivéve a sütőtököt, édesburgonyát, céklát. Van néhány kedvenc zöldséges étele azért kisJ-nek, mint pl. a párolt alma-cukkini, a brokkolis krumpli, a cékla karfiollal, vagy a legújabb, a "borsópörkölt". Ez utóbbi szitán átnyomkodott zöldborsóból készül, amihez egy kis vizet, hagymát, Na-szegény sót, egy jégkockányi csirkemellet, végül kevés rízslisztet adok, felforralom, megfelelő sűrűségűre főzöm. Nekem is ízlik:)
Ami még nem megy, az a darabos és szilárd ételek elnyammogása. KisJ megboldogult macskámat megszégyenítő tehetséget mutat a pempő darabkáinak kiválogatásában, az pedig nagy szó! A gyermek nemes egyszerűséggel kiköpi a darabokat, figyelmét nem kerülheti el semmi. ( Macskám a neki nem tetsző tápot hagyta meg a ránézésre ugyanolyan méretű és színű ropogtatnivalókat tartalmazó táljában.)
A gluténnel, tejfehérjével, tojással még várok, ahogy a déligyümölcsökkel is. A három utóbbival megvárom, míg betölti az egy évet, akkor kezdem csak el lassan a bevezetésüket, a glutént viszont kipróbálom még a szülinap előtt.
És hogy mi teljesült a hozzátáplálással kapcsolatos elképzeléseimből? Nagyjából semmi. Kiderült, hogy sokkal macerásabb és időigényesebb, mint a szoptatás, amiről mellesleg kisJ nem kíván lemondani egyenlőre, ráadásul az éjszakáink sem jobbak, mint bő 4 hónappal ezelőtt. Viszont ez is egy újabb kaland, és vicces jelenetek, játékok és fotók kiapadhatatlan forrása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése